Aszalt paradicsom

Hááááát.....kicsit el vagyok maradva a blogírással..... Sok minden volt most körülöttem, ami nem egy gasztrobloghoz tartozik, és el is vonta a figyelmemet kicsit a blogolásról, de igyekszem utolérni magam! Az is igaz, hogy az utóbbi időben a sütés-főzés is háttérbe szorult, pedig a "terápiára" most különösen szükségem lett volna, de még az sem esetett jól...

No de nem nyafogni ültem ide, hanem pótolni a lemaradásomat!

Először is kezdem az egyik kedvencemmel, amire igencsak büszke vagyok!
Mivel imádom az aszalt paradicsomot, nem hagyott nyugodni a gondolat. Ugyan ritkán fogyasztottam eddig, mert mint tudjuk elég borsos az ára amúgy a marketekben. De milyen dolog ez a blog, annyirszor olvastam már róla, hogy kedvet kaptam, és erőt gyűjtöttem - nekiláttam én is az napon aszalásnak!!!
Legelőszöris elugrasztottam a Zuramat a piacra megfelelő (lucullus) paradicsomért! Nagyon ügyesen várásolt gyönyörű példányokat, jó árért, első fordulóban 3 kg-ot.
Szépen nekiláttam, szeleteltem, sorban lerakosgattam a lakásban található összes tepsibe a pariszeleteket...Célszerű a tepsiket sütőpapírral kibélelni most is, mert különben hajlamos a paradicsom ráaszalódni a fémtepsire....
Miután jól utánaolvatam minden fázisnak, nagyon magabiztos voltam és jó vékony szeleteket vágtam úgy két tepsinyit.....aztán próbaként vastagabbakat is - valami lesz belőle alapon! Na és akkor megtanultam, hogy nem szabad vékonyra vágni!!!! úgy szinte nem aszalt, hanem száradt paradicsom lett belőle a szikkasztó 40-45 fokos kánikulai napsütésben!!! Mivel több napra is mondtak ilyen mediterrán időt, felbuzdulva az első fordulón - és tanulva hibáimból! - próbálkoztam újabb adaggal.... Ismét ugrasztottam a beszerzőmet egy következő, de már 5 kg-os paradicsomadagért. Ezzel már ügyesebben bántam, többféle formában szeleteltem, daraboltam...
Az igazi az lett volna, ha épp itthon vagyok, mikor kiteszem a piros gyönyörűséges korongokat a napra a teraszon, de persze csak este láttam őket újra, akkor meg már eléggé összeszottyadtak. Ha napközben tudtam volna, megfordítom őket, az lett volna az igazi, de azért remélem így is jól sikerülnek majd.
Mikor másnap kész lett a másik felük is, akkor jött az üvegbe töltés és felöntöttem mindegyiket olajjal...Ezen is variáltam - imádok kísérletezni - mert az egyik részét természetesen olívaolajjal úsztattam meg, a másik felére már "csak" sima étolaj maradt. Azt már most tudom - mert bontottam meg egy üveggel -,hogy  nem szabad spórolni az olajon, dukál a fincsi asztalt paradicsomhoz a minőségi olívaolaj!!!
Aztán annyira bebátorodtam, hogy készült olyan üveg is, amihez friss bazsalikomlevelet csempésztem a szeletek közé.

Hamarosan ideje lesz kipróbálni ,hogy hogyan sikerült az első aszalásom paradicsomból a mediterrán nyárban....

Már alig várom, hogy bonthassak egy üveggel, amikor is aszalt paradicsomost bagettet szeretnék sütni, vagy csak egy gyors tésztára lesz időm és a fokhagymás olívához most hozzádobhatok néhány szelet, apróra vágott paradicsomot is a saját aszalásomból....ühüm....

A későbbiekben beszámolok majd arról is.......